Kedden volt szerencsénk eljutni Vácra Eszternek, és Gergőnek köszönhetően! Dolguk volt, és vittek minket is, hogy érjen végre valami inger. Hétköznap ilyen élményben igencsak ritkán van részünk. Az ég világon semmi különöset nem csináltunk, csak elmentünk a piacra, és a Duna partra. Utóbbi helyen akkora szél volt, hogy élvezhetetlenné vált az ott tartózkodás. Mindegy is, nem bántam, mert iszonyú jó volt még így is. Vicc azért, hogy egy kis váci séta milyen nagy dolog tud lenni nekem mostanában. Tudom, vezetnem kéne, de gyerekkel a hasban és a hátsó ülésen nem azt érzem, hogy most kéne neki állni gyakorolni. Bár lehet, hogy mégis csak ez lesz. Mert ez így nem jó ahogy most van.
Hazafelé szegény Liza nem valami jól bírta az utat, keservesen sírdogált. Eszter megpróbálta vigasztalni,  énekelte neki, hogy "tete baba, tete..." meg a bóbitából amit tud. Nagyon édes volt, tisztára meghatódtam, és büszke is vagyok rá. Jó nagytesónak ígérkezik. :)


Ha tehetem, szoktam venni a piacon néniktől virágot. Most is vettem két csokor nárciszt. Szeretem ha van itthon vágott virág, jó a lelkemnek. Eszter is szereti, tetszik neki:

Itt például épp azt magyarázza, hogy a kezében lévő ibolya a baba virág, vagyis Ő, és  a nárciszok az anya és apa virágok, vagyis mi. Sőt, még Báti (Bálint) virág is van köztük. :)




A nap másik fele is elég jól sikerült, jött Zsolti, és Szabi meglátogatni minket, hogy ne legyünk annyira egyedül. Úgy tűnik a kedd igazán a mi napunk volt :) Csináltunk együtt ebédet, kicsit kirándultunk, sütöttünk kalácsot. Hmmm, jó kis nap volt. Köszi mindenkinek! :)

                                         Eszter úgy hívja a szempilláit, hogy "pillangóm".

khmm

Minden terhesség más. Már úgy értem emberen belül is. Mert ugye az elsőnél az ember ráér álmodozni, van idő jól kiszenvedni a hányingert, a refluxot, a csípő és hát fájdalmakat, lábdagadást és társait. Ha fáradt az ember ledől, alszik egyet, stb. A másodiknál ezekre nincs idő, na meg a rutin is már máshogy diktál. Most minden olyan sitty-sutty, nincs idő megállni mélázgatni. A pelenka csere-birkózás, főzés, gyerek hajkurászás, játszás, takarítás, vasalás közben lehet csak ábrándozni. Ha mocorog megállok, megsimogatom, egy pillanatra befelé figyelek, és már loholok is tovább. Így van ez, na de nem baj.
Egy dolog azért mégiscsak ugyanaz mint az első terhességnél. Illetve több is. Például:
most is, mint először behányok attól, hogy: pocaklakó. Pont olyan nyálas duma mint a "párom" kifejezés a férjre/feleségre. Brrrr.  Az agyamra megy az a kérdés, hogy: "és hogy fogják hívni?" "...és miért így, miért nem inkább így:.." "Hogy van a kistesó??"  Aztán, "te jó ég, mekkora a hasad!" "Nem akarsz leülni?" "Pihenj egy kicsit!" "...jajj, azt neked már nem szabad!!" ésatöbbiésatöbbi...

Viszont, ami öröm (nekem, mert amúgy is egy dömper vagyok mostanában), eddig mindössze 4 kilót híztam, amiből fél kiló körül van a Babuska, kb 1 kiló lehet a magzatvíz, plusz a méhlepény, plusz a ruha és cipő ami rajtam van mikor lemér a védő. (Nincs mérlegünk, és én így boldog is vagyok!) Szóval kb 1-1,5 kiló lehet amit magamra szedtem. Kb. Ami bánat (nekem), mert mind a fejemre ment...

Ő

Tegnap Erzsi néni hozott nekünk egy ültetni való Aloe Verát. Nagyon rendes tőle, de majdnem belehaltam. Épp sétálni indultunk Eszterrel, és az előszobában öltöztünk, mikor egyszer csak szép lassan benyitott és betolta az ajtón először a fejét, majd egész Erzsi nénit. A szívem elállt egy pillanatra. Rettenetesen megijedtem. Erzsi néni hangtalanul bekúszott. Majdnem kiszaladt a számon egy b.meg, de lenyeltem. Azért persze közöltem, hogy ez most elég rossz volt. Erre ő mit mond? "... hát akkor majd legközelebb kopogok!" Kb még ő volt megsértve, hogy megijedtem. De hát Erzsi néni kérem, az a minimum, hogy kopogunk!!! - gondoltam magamban. - Hát ezért kell MINDIG zárnunk az ajtót. Hát most elfelejtettem.

Feladtam a csekkeket, és miközben vártam valami azt súgta vegyek egy kaparósat. Nyertem 200 Ft-ot, visszanyertem az árát. Viszont arra a kérdésre, hogy a pénzt kérem, vagy még egy sorsjegyet, kis habozás után a még egy sorsjegyet választottam. Nem nyertem. Bánatomban vettem is gyorsan egy snickers-t. (igen, a postán csikit is lehet már venni) Tökre megérte. Már úgy egyáltalán bemenni...

Ma mégis sikerült eljutni orvoshoz, kedves aranyos unokatesóm eljött értünk Rétságról, hogy 8ra odaérjünk. (Micu Starjánban van egész héten egy hülye tanfolyamon (szakvizsga)). Odaértünk, sőt, nyolckor már kész is voltunk. A mi teljesítményünk kiváló, a helyettes orvoséval elégedetlen vagyok egy kicsit. Elmondtam mi volt a gyerekkel, és hogy már majdnem egy hete folyamatosan fájlalja a füle alatt a nyakát. Megvizsgálta, meghallgatta, belenézett a torkába, megnyomkodta a hasát, megtapogatta a nyirokcsomókat, és azt mondta, hogy teljesen meggyógyult, jól van, minden ok, a fülét már meg sem nézi, mivel nincs láza. De mondom fáj neki a füle alatt, vagy a füle töve (nem lehet tudni, hogy mit mutogat állandóan), gyakran mondogatja, meg fogdossa sokat. Mire a doktornéni: "Nem baj, fogdossa! Viszont látásra!" erre én: höhhh... "...köszönjük, viszont látásra!"
Igaz, hogy nem végeztem orvosi egyetemet, nem érthetek hozzá, eszemben sincs vitatkozni, de azért csak megnézhette volna a fülét, ha másért nem is, csak hogy a hülye szülő megnyugodjon. És mi ezért vártunk (igaz ma nem sokat, nem voltak sokan) beteg gyerekek között. Ja, és Rétságon bárányhimlő járvány van. Én sírva megyek a pataknak, ha a már egészséges gyerekem most szedett össze valami szuper kórságot...

Mostanában úgy altatunk (én nappal, apa este), hogy énekelni kell. Nem mi, hanem ő találta ki, és működik is. Személyére szabta az altatást :) Három dal van amit kér, általában ebben a sorrendben: Pucc (Micimackó), Bóbita (Bóbita), és végül Apa (Este jó).

nem este, hanem reggel

mai Eszter szösszenetek

Ma orvoshoz mentünk*, de ehhez fel kellett kelteni a délutáni szunyókálásból. Következő párbeszéd hangzott el:
-Eszter, babám, ébresztő
-Bogyó, Babócát hozzad! (ez a kedvenc könyve, amúgy még csukott szemmel mondta)
-Most nem tudom hozni, menni kell doktornénihez. Gyere sétálunk!
-Nem sétálunk! Alszunk! -és befordult a fal felé...

Már úton az orvoshoz:
-Fussunk!
-Dehogy futunk!
-Tojad, Ata, tojad! - mármint toljad, anya toljad a babakocsit... édes :)

csak úgy, minden átmenet nékül:
-Zsoltika. Zsoltim. Szeretem.

Zsoltika

*mivel a hosszú hétvége miatt nem tudtunk orvoshoz menni, ma próbáltunk, de nem sikerült, mert a mi orvosunk szabin van. Így mentünk a helyettes orvoshoz, 3-4-ig rendelt (elvileg), de olyan elképesztően sokan (lázas, fosós, hányós, krahogó) gyerek volt, hogy inkább eljöttünk. Visszamentünk bő fél óra múlva, de még mindig nagyon sokan voltak. Inkább eljöttünk megint, nem hiányzik még egy kis ráadás. 

Annyira klassz dolgai vannak, ennek a gyereknek. Múltkor például álltunk az ablakban, vártuk az apját. Erre egyszer csak rálehet az üvegre, és kéri, hogy rajzoljak rá mácskát. Tátva maradt a szám a csodálkozástól, hogy milyen okos. Egyszer az autóban rajzoltam neki az üvegre mikor tiszta pára volt az balak, az oké, hogy megjegyezte, hogy ilyet lehet. De azt ugyan honnan tudja, hogy ha rálehel, akkor pára lesz, és lehet rajzolni????

Liza babának mesét olvas

Azt még nem is meséltem, hogy valamelyik nap rámvágta az ajtót. Akadt némi nézeteltérés, és nagy durcásan berohant a szobába, és úgy rendesen rámvágta. Olyan jó mérgesen. Annyira kellett röhögnöm, de persze nem lehetett, kellő komolyságot és következetességet követelt az ügy.

Most különben eszik. Végre. Ma alig lehetett belekönyörögni egy kis ételt. Kint játszottunk, egyszer csak kimondtam azt a szót, hogy hús, és elkezdett befelé rohanni, hogy adjak neki husikát. Levágta magát a kanapéra, utasított, hogy kapcsoljak neki puccot (micimackó), és hozzak husikát. Bántam én, hogy tv-nézés közben eszik, csak egyen! Meg igyon!! Betolt egy szelet vajas kenyeret, 10centi uborkát, egy kis felvágottat, és kért még egy szelet kenyeret. Mikor végzett mondta, hogy kezet és fogat is most. Majd ivott saját önszántából, nógatás nélkül. Most boldog vagyok.

Leverhetetlen láz, hűtőfürdők, konzultáció gyerekorvossal, ügyeletesorvossal, lázcsillapítók, kúpok, síró gyerek babusgatás. Eddig ezeken vagyunk túl. Most ami van még mindig: hasmenés és hasmenés, hőemelkedés, könyörgés és noszogatás, hogy  igyon, egyen, de legfőképpen igyon, rettenetesen piros, gyulladt hólyagos fenék a sok kakától,  sírás (én), nyűgösködés, változékony hangulat, hiszti és hiszti. 10 telerakott pelus. Csak ma.

és egy kis közjáték a részemről: reggel égre földre kerestem a tejet, de nem találtam sehol. Már Micu is felkelt keresni, ő sem találta. Néhány órával később rábukkantam. A konyhaszekrényben, a bögrék között. Az történhetett, hogy este a konyhaszekrény előtt álltam tejes dobozzal a kezemben, kivettem egy bögrét, töltöttem, majd a tejet betettem a kivett bögre helyére. A tej jól megsavanyodott reggelre. De legalább a macska jól járt.

Eszter arra a kérdésre, hogy hogy hívnak, a következő féle képpen válaszol:
- Csórika
-Csóri ÉN
- ÉN
-Csóri Eszte (ez a legritkább eset)

a hány éves vagy-ra pedig így:
- öt!
-kettő (ez a legritkább eset)

Amúgy a csudiszupiklassz napom átfordult jaj de rosszba: Eszter a délutáni alvásból lázasan ébredt, és egész nap fosik. (én is fosok a kórházas élményekből kifolyólag, DE NEM LESZ SEMMI BAJ, és kész!)

Eddig a napom: csudiszupiklassz! Fél kilencre mentem kismama jógára (mennyei volt), utána turiba (nem volt valami eredményes, de annál üdítőbb), kis bevásárlás (ez is jól esett) és végül Anna néni főzött ránk (a helyi ebédlő hely). Míg én éltem világom, apa és Eszter vígan elvoltak. Kicsit kisimultak az idegeim.

Ami aggaszt: Eszter fosik...

Lelkiismeret furdalásom van, amiért nem írok a legkisebbről. Nem miattatok kedves olvasók, inkább a legkisebb miatt. Az az igazság, hogy nem tudom mit írjak. Arra a kérdésre sem nagyon tudok mit mondani, hogy "na hogy van a kistesó?" Mit lehet erre mondani? Sajnos nem tudom, hogy hogy van. De gondolom jól. Amit el tudok mondani az az, hogy szeretek most is terhes lenni. Nagyon. Élvezem az állapotot. Mindazok ellenére, hogy beszakad a hátam, a csípőm úgy fáj, hogy alig bírok menni időnként, a gyomorsav a torkomban van, egyre kevésbé kapok levegőt, és dagad a lábam. Eddig ennyi :)
Amúgy éppen a felénél tartunk. És ez van most:

20. hét

Kismama:

A köldököd elkezdhet kidudorodni és ez így is marad a szülésig. Egyes kismamák számára a légzés nehézkessé válhat a belső szervek tüdőre gyakorolt nyomása miatt. Ez csak akkor szűnik meg, ha később a baba leszáll a medencébe. Ez 4-6 héttel a szülés előtt következik be először szülőknél, többgyermekes kismamáknál már a vajúdás kezdetét jelenti.

Félúton vagy, gratulálunk!

Baba:

Kialakul a finom szőrzet és a bőrsejtek fehér mázat (vernix-et) termelnek.
Ez a krémes fehér szubsztancia védelmet nyújt a babának. (inutero)
Tudatában lehetsz már, hogy a kicsi mikor alszik és mikor van ébren. Kb. 283 gramm a súlya, hossza eléri a 25 cm-t.

ma egész nap úgy hív, hogy "anyukám"

dekoncentráltság következményei:

-piros póló összemosása egyéb, főleg világos, de leginkább fehér gyermek ruhákkal. Eredmény: csoda szép rózsaszín holmik. Az új KISFIÚ ruhák is a gépben voltak. Sírás 1.
-pánik szerű kloroxozás, hátha meg lehet menteni a fiús holmikat. Eredmény: az új, alig használt nagyon szép kockás KÖLCSÖN KAPOTT kismama nadrág kikloroxozása egy apró, de annál inkább látható pötty alakban. Sírás 2.
-fentiekből kifolyólag gyerekre ráordítás. Eredmény: gyerek szívszaggató bömbölése, én is. Sírás 3.
-aggódás a hasban lévő gyermek, és a belélegzett klorox miatt...
-pánikszerű nadrág javítás van épp, egy gombbal orvosolom a hibát. Elég béna. Gyermek alszik, a bőgés kifárasztotta. Én eleve dög fáradt vagyok, szóval most én is lefekszem.

Ma már nem csinálok SEMMIT!!

ez én írtam:  http://bgyarmat.com/content/embernap

A gyerek már olyan nagy, hogy van kis asztalkája kis székkel, ágya, rendes nagylány mértet, van bilije, durván 5 hét múlva 2 éves lesz (!), és még ez is:

Gondolkodásra, írásra képtelen állapotban vagyok napok óta. (fáradtság). Ezért csak néhány szó, és inkább kép következik most. Vagy inkább csak kép...

Az új ágy. Apa készítette. Természetesen :)

főz

kóstol

Az új asztalka és székecske. Nem apa csinálta, hanem  az IKEA. 

mesét néznek, tetszik nekik (Postás Pat)

Első ébredés az új ágyban.