Tegnap Erzsi néni hozott nekünk egy ültetni való Aloe Verát. Nagyon rendes tőle, de majdnem belehaltam. Épp sétálni indultunk Eszterrel, és az előszobában öltöztünk, mikor egyszer csak szép lassan benyitott és betolta az ajtón először a fejét, majd egész Erzsi nénit. A szívem elállt egy pillanatra. Rettenetesen megijedtem. Erzsi néni hangtalanul bekúszott. Majdnem kiszaladt a számon egy b.meg, de lenyeltem. Azért persze közöltem, hogy ez most elég rossz volt. Erre ő mit mond? "... hát akkor majd legközelebb kopogok!" Kb még ő volt megsértve, hogy megijedtem. De hát Erzsi néni kérem, az a minimum, hogy kopogunk!!! - gondoltam magamban. - Hát ezért kell MINDIG zárnunk az ajtót. Hát most elfelejtettem.