Gergő ma rám mosolygott. Igazából már tegnap előtt is, talán, de ma tényleg. Nézete az arcom, felismert, és ragyogtak a szemei is, és mosolygott. :)

megkértem, hogy rajzoljon nekem szívecskét, íme:

Az utcánk elején van egy feszület, Jézussal ahogy kell. Eszter felfedezte, és így szólá apjának:
- úúúúúú, Apa! Találtam egy bácsit!! Vicces bácsi!!
- hát, nem éppen erről híres...

Játszik magában, közben énekelget:
"...anya, anya, úgy szeretlek mint a huzatok!"
:D :D :D

Pedig mostanában nem mindig ezt éreztem. Konkrétan azóta, hogy hazajöttünk a kórházból. Akad némi féltékenység, amit nem is annyira a kis tesón tölt ki, hanem inkább rajtunk, és leginkább rajtam. A kis tesót úgy szokta szeretgetni, hogy az már egyenesen félelmetes. Remegő kézzel, és összeszorított fogakkal közeledik, és úgy simogat, hogy jáááááj... Állítólag ez is féltékenységre utaló dolog. De azért szerintem szereti, vagy majd fogja :)

Eszter a konyhában ebédel teljesen önállóan, én Gergőt pelenkázom mikor is a konyhában egyszer csak néma csönd lesz:

-Eszter, eszel??
-Nem igazán!

Aztán gyorsan elkezdett csörömpölni a kanállal... majd hozzátette, hogy rajzol. Mármint a tökfőzelékkel. Végül azért mindet megette.

hmmm...

A kétévesem:

- Anya, én jó gyerek lettem!
- Igazááán??

Ez a kijelentés néhány perccel az után hangzott el, hogy közöltem vele az új szabályokat, miszerint mostantól csak az eszik túró rudit, aki jól viselkedik. Csak is a jók kaphatnak! Tegye fel a kezét az, aki szerint van összefüggés... :)

Édes Gergelem csöndben kinőtt egy méretet. Egy igazi zabagép :)

Gergőnek megpróbáltam elénekelni az Este jó-t - gondoltam hátha ismerős lesz neki, mert Eszternek is sokat  szoktam énekelni - de kirázta a hideg, inkább gyorsan abbahagytam. Elég őszinte gyerek. Tulajdonképpen igaza van, nem is vettem zokon :)

(Ezek szerint Eszter botfülű???? Ne máááá!!)