Eszter is, és én is járunk a Bogihoz jógára. Eszter megtanulta hogyan kell zengetni az OM mantrát, és egyik este bemutatta apjának, majd nekem. Ma, együtt leültünk a padlóra törökülésbe, és együtt zengettük. Gergő közben a hátamnak bújt, és élvezte, hogy rezeg velem együtt. Állati jó érzés volt az egész. 1,5 perc szuper béke. :)

Az uram a világhír felé tör: a helyi újságban megjelent egy halom fotója, csak épp senki nem tudja meg soha, hogy ezek az ő képei :)

-Micu gyere már, nézz ki az ablakon! Mondd el, hogy látsz-e valami furát!
-Ég ott egy lámpa, szemben.
-Ugye?!?! A vasútállomáson.
-Ezt minden évben eljátsszuk lombhullás után...
-Komolyan???
-Igen. Még hogy én vagyok feledékeny!

(7 éve lakunk itt)

Azt terveztem tavasszal, amikor a futás újra beindult, hogy majd a nyarat végig fogom loholni, és nyár végére lefutok valami tisztességes távot. Ebből az lett, hogy asszem, ha nagyon akarom, össze is tudom számolni, hogy a nyáron hányszor voltam futni. Egyszerűen nem tudott úgy működni, ahogy azt képzeltem. Vannak fontosabb dolgok, mint hogy anya szaladni menjen. Egy barátnőm, aki lefutotta a maratont fél évi felkészülés után, akaratereje, kitartása homlokon csapott: van egy másfél éves kisfia, sokat dolgozó férje, és mégis ment, így is. Akkor nekem is menne? No nem a maraton, meg azt se mondom, hogy a fél, de valami harapósabb mint mondjuk a legutóbbi majd' 7 kilométerem. Kb a duplája. Vagy ilyesmi. Szóval, hogy hogy kell ezt? Legyek határozottabb? Mert elszántnak elszánt vagyok, futni szeretnék. Elég elszánt vagyok? Hogy kell ezt úgy csinálni, hogy futni is tudjak, család is boldog legyen, én is boldog legyek, mindenki boldog legyen. Világ életemben olyan voltam, hogy mindenki más boldogsága érdekében háttérbe szorítottam saját magam. Én vagyok mindenben a legutolsó, beáldozom magam, hogy másnak jó legyen. Szóval nem tudom, hogy kell ezt nem így csinálni. Persze azért néha kiakadok, hogy most már én jövök, de akkor meg csak néznek rám, hogy ez mi? Eddig nem ez volt... Szóval egy mártír vagyok. Na de a lényeg: hogy akkor valaki mondja meg, hogy kell ezt csinálni! Futni szeretnék, mert szükségem van rá. Testnek is, léleknek is, agynak is. Ha futok jobb fej vagyok, türelmesebb, lazább, kedvesebb, kiegyensúlyozottabb. A futás az egy reset gomb az agyamban. Szóval elég fontos. A legutóbbi futás sikerélmény volt, és ezt ki akarom használni. Nem akarok nem futni. Nos?

Én vagyok a kenyér bele, Gergi meg az elkezdője*.

-A Gergi azt mondta rám, hogy anya!
-Ezért vágtál bele a hajadba, hogy olyan legyen mit az enyém???
(atyai felügyelettel vagdosott papírt, elég volt 1,5 másodpercnyi kávékortyolás)

-anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya, anya,anya, anya, anya, anya, anya,anya, anya, anya, anya, anya,anya, anya, anya, anya, anya,anya, anya, anya, anya, anya,anya, anya, anya, anya, anya,anya, anya, anya, anya, anya...
-Gergő, mondj valami mást!
-cici!


Anya, nézd, ott egy körte!!! Ki rajzolta oda? Miért??

tolmácsi kastély részlet 

*héja/pilléje(=sercli)

Telitalppal ugrottam egy a földön "felejtett" építőre, hogy Gergőt időben elkaphassam a pofára fordított játékos doboz tetejéről, nehogy szétverje a kis buci fejét a járókában. Ebből kifolyólag nem kizárt, hogy Eszter az oviban jól megtanítja a többi gyereknek, hogyan kell szakszerűen ordítani, hogy a büdös picsába. Mivelhogy teli torokból, jól artikuláltan ez csusszant ki a számon. Kétszer egymás után. Upsz...

"Anya, az asszonyok miért ijednek meg az egerektől?"

Gergő, színezzünk, színezni szeretnél? Végül is miért ne, éjszaka fél egy van...

...és így ment ez majd negyed háromig. Kiolvastunk még fél tucat leporellót, meg mindenféle állatos könyveket, kb negyedmilliószor mondtam ki a traktor és kombájn szavakat felváltva. Építőztünk is, meg majdnem gitároztunk, de aztán mégse, mert az túl hangos. Mind a ketten lázasan nyomtuk, de legalább egyikünk sem sírt.

...na jó, én majdnem.

a hároméves vad rémálma:

"Anya, képzeld azt álmodtam, hogy az oviban voltam, ott volt apa is, és nem találtam a cseresznyét, csak a hóembert. A cseresznye nem volt sehol! És minden csupa zöld volt, még a polcok is."






Először a hóember volt a jele, de mondták, hogy végül is a cseresznye is lehet, és ő a cseresznyét választotta.

Valaki légyszíves tanítson meg: kötni, horgolni, szabni és varrni, szuper mami szeretnék lenni, mint Hetty.

http://www.lightbluegrey.blogspot.hu/

kedvenc telefonszámom: múú-bee-háp-háp-háp-háp-háp-háp

És az ciki, hogy a fiam első teljes, jól érthető szava - természetesen az anya után - a bugyi?