"- Mit üzenne az édesanyáknak, mit tegyenek, hogy gyermekeik boldogok legyenek?
– Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből."
– Próbálják meg jól érezni magukat, mert az nagyon fontos a gyereknek. Tudjuk, hogy a gyerekek kiszívják a vérünket, rágják a húsunkat. Ez így van, ezért meg kell néha szabadulni tőlük. Időként kell, hogy anya is szabadon lélegezzen, elmenjen a férjével vacsorázni, moziba, hogy aztán a gyerek újra egy pihentebb, rághatóbb anyát kapjon vissza. Nagyon fontos, hogy az anya jól legyen. Hogy tudjon örülni az életnek és a gyereknek, és ne csak szenvedjen tőle és a rengeteg tennivalótól.
Könyörögve kérem az anyákat, hogy ne vasaljanak, mert a vasalás egy pokol. Nem lehet úgy háztartást vezetni, mint régen, amikor nagycsaládok éltek együtt, és amikor háztartási alkalmazottak voltak. Legyen rendetlenség a lakásban, legyen kedély az otthonban, lustálkodjon, pihenjen az anya. Ne adja át magát ezeknek a hajszolásoknak, amit a külvilág és nem egyszer, mi férfiak szeretnénk kipréselni a nőkből."
Vasalni már nagyon rég nem vasalok. És port se törlök, csak ritkán. Sőt, a pókhálókat is ritkán távolítom el. Sem idő, sem energia nincs rá. Évekbe tellett (lassan 3) mire ezt felfogtam, hogy egyszerűen nem megy, képtelenség mindent egymagam megcsinálni. Ezt feldolgozni sem volt könnyű. Rájöttem, hogy ezek a dolgok nem számítanak, nem vehetem el a gyerekektől a vasalásra szánt időt. Erről, ilyenekről sokat lehetne beszélni, de nem teszem. Most nincs kedvem. Amiért ezt az egészet felhoztam, az az, hogy az lenne a kafa, ha nem csak az anyák, és Vekerdy gondolnák így, hanem az ide látogatóba jövők is (és mindenki más is a világon), és nem csak a fejüket csóválnák hazafelé menet az autóban, meg hümmögnének, hogy micsoda kupi, hanem inkább kérdezzék meg, hogy mit segíthetnek? Vagy csak együttérzően lökjék odébb a ruhahalmot.
