Ma mégis sikerült eljutni orvoshoz, kedves aranyos unokatesóm eljött értünk Rétságról, hogy 8ra odaérjünk. (Micu Starjánban van egész héten egy hülye tanfolyamon (szakvizsga)). Odaértünk, sőt, nyolckor már kész is voltunk. A mi teljesítményünk kiváló, a helyettes orvoséval elégedetlen vagyok egy kicsit. Elmondtam mi volt a gyerekkel, és hogy már majdnem egy hete folyamatosan fájlalja a füle alatt a nyakát. Megvizsgálta, meghallgatta, belenézett a torkába, megnyomkodta a hasát, megtapogatta a nyirokcsomókat, és azt mondta, hogy teljesen meggyógyult, jól van, minden ok, a fülét már meg sem nézi, mivel nincs láza. De mondom fáj neki a füle alatt, vagy a füle töve (nem lehet tudni, hogy mit mutogat állandóan), gyakran mondogatja, meg fogdossa sokat. Mire a doktornéni: "Nem baj, fogdossa! Viszont látásra!" erre én: höhhh... "...köszönjük, viszont látásra!"
Igaz, hogy nem végeztem orvosi egyetemet, nem érthetek hozzá, eszemben sincs vitatkozni, de azért csak megnézhette volna a fülét, ha másért nem is, csak hogy a hülye szülő megnyugodjon. És mi ezért vártunk (igaz ma nem sokat, nem voltak sokan) beteg gyerekek között. Ja, és Rétságon bárányhimlő járvány van. Én sírva megyek a pataknak, ha a már egészséges gyerekem most szedett össze valami szuper kórságot...