Egész délelőtt azt magyaráztam, hogy karácsonykor a Jézuska születését ünnepeljük, meg hogy együtt vagyunk, és ez milyen jó. Csuda jó volt együtt díszíteni a fát. Amikor elkészültünk vele, elénekeltük a kiskarácsony nagykarácsonyt, amiről menet közben derült ki, hogy nem is tudjuk. Kicsit később saját költeménnyel állt elő elsőszülöttem, rohangálva-ordítva énekelte, hogy boldog szülinapot Jézuskaaa! Majd ezt énekeltük mind. Gergő közben feküdt a bárányon, és tátott szájjal figyelte az eseményeket. Aztán megfordult hátról hasra. Aztán megint. Aztán jött a Jézuska. Mindenki elégedett és boldog volt. Most is azok vagyunk. Este elmentünk a templomba megnézni a gyerekek pásztorjátékát. Eszter kicsit lehetetlenül viselkedett, de nem volt vészes. Meg különben is, ki tudna haragudni egy gyerekre. Pláne egy ekkorára, pláne karácsonykor. Ők ketten beültek legelőre, hogy jól lássa majd az előadást. Én leghátul álltam a babakocsis Gergővel. Meggyőződésem volt, hogy tud viselkedni, mivel legutóbb ő szólt rám, hogy ne beszéljek. Nem tudott. Először csak mocorgott apja ölében. Kérte a babáját, leült, felállt, majd egyre kíváncsibb lett a díszletet illetően. Feltétlen meg kellett néznie a Betlehemet. És sosem volt elég közel hozzá. Legvégül apjának oda kellett érte menni, felnyalábolni. és odakullogni hozzánk. Volt egy kis csúszás, így még a templomból is ki kellett vele menni. Úgy mentem ki értük, hogy már elkezdődött, mert végül is nem miattam mentünk. Kicsit sajtkukac volt, de azért azt hiszem, hogy tetszett neki. Ja, és szánkóval közlekedett. Ez volt a bónusz. December 24.

Következő két napban lekarácsonyoztunk a nagyszülőknél, dédszülőknél. Két ünnep között Gergő turbó gyorsasággal elkezdett kettő fogat is növeszteni. Aztán hirtelen ma lett. Hülye egy nap. Nem elég, hogy az utolsó az évben - mellesleg semmi de semmi szilveszter-tudatom sincsen. Másfél óra van hátra az évből, és tökéletesen hidegen hagy - de még Eszter is beteg lett. Már reggel tudtam, hogy ez lesz, mikor hajnalban horkolt. Sőt, már Gergő orra is röfög, és az én torkom is egyre határozottabban fáj. Remek évzáró, remek évkezdés. Mellesleg pont tegnap gondoltam rá, hogy milyen rég voltak betegek. Hát kellett nekem gondolkodni??

Ma undorító multivacakban voltunk karácsonyi vásárláson. Ettünk is, mert éhesek voltunk. Az "éttermi" részen ültünk, és felénk jött egy hajléktalan. Nem messze tőlünk kicsit megállt, és nézelődött. Felmérte a terepet. Én azon töprengtem, hogy mit tegyek. Míg én gondolkodtam egy másik asztalnál ülő nő cselekedett inkább. Először pénzt akart adni, de a férfi azt kérte, hogy vegyen neki ételt. Még most is szarul érzem magam, hogy én csak a gondolkodásig jutottam.


Mindezek közben Gergőnek előbújt az első foga teteje. :)

Ma Tolmácson közös fadíszítés, forralt bor, tea, zsíros kenyér, karácsony vásár és a templomban koncert volt. Sikerült is odaérni a koncert végére, azért még Eszterrel ketten beosontunk a hátsó ajtón. Mielőtt bementünk odasúgtam, hogy nem szabad bent beszélni. Leültünk a hátsó sorba, ölembe vettem, és nagyon halkan megkérdeztem, hogy lát-e, mire a válasz: "Psszt!!" Tulajdonképpen igaza van, én mondtam, hogy nem beszélünk... :)

Még soha nem írtam egy CD-t vagy DVD-t sem, még soha nem nyitottam ki borosüveget, és még soha nem voltam a szigeten. J. Szilvia 33

Gergő mától gügyög. Azt mondja: bababababa :)

Nemtudommámit nem engedtem meg Eszternek (valószínűleg, hogy már megint mesét nézzen, vagy valami ilyesmit) mire ő: "Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el!!" - közben lekönyököl a kis konyhájára, és a tenyerébe támasztja homlokát. Majdnem bepisiltem a röhögéstől.

Gergő engem mostanában gumicukornak néz. Haribó anya.