Kedden volt szerencsénk eljutni Vácra Eszternek, és Gergőnek köszönhetően! Dolguk volt, és vittek minket is, hogy érjen végre valami inger. Hétköznap ilyen élményben igencsak ritkán van részünk. Az ég világon semmi különöset nem csináltunk, csak elmentünk a piacra, és a Duna partra. Utóbbi helyen akkora szél volt, hogy élvezhetetlenné vált az ott tartózkodás. Mindegy is, nem bántam, mert iszonyú jó volt még így is. Vicc azért, hogy egy kis váci séta milyen nagy dolog tud lenni nekem mostanában. Tudom, vezetnem kéne, de gyerekkel a hasban és a hátsó ülésen nem azt érzem, hogy most kéne neki állni gyakorolni. Bár lehet, hogy mégis csak ez lesz. Mert ez így nem jó ahogy most van.
Hazafelé szegény Liza nem valami jól bírta az utat, keservesen sírdogált. Eszter megpróbálta vigasztalni,  énekelte neki, hogy "tete baba, tete..." meg a bóbitából amit tud. Nagyon édes volt, tisztára meghatódtam, és büszke is vagyok rá. Jó nagytesónak ígérkezik. :)


Ha tehetem, szoktam venni a piacon néniktől virágot. Most is vettem két csokor nárciszt. Szeretem ha van itthon vágott virág, jó a lelkemnek. Eszter is szereti, tetszik neki:

Itt például épp azt magyarázza, hogy a kezében lévő ibolya a baba virág, vagyis Ő, és  a nárciszok az anya és apa virágok, vagyis mi. Sőt, még Báti (Bálint) virág is van köztük. :)




A nap másik fele is elég jól sikerült, jött Zsolti, és Szabi meglátogatni minket, hogy ne legyünk annyira egyedül. Úgy tűnik a kedd igazán a mi napunk volt :) Csináltunk együtt ebédet, kicsit kirándultunk, sütöttünk kalácsot. Hmmm, jó kis nap volt. Köszi mindenkinek! :)