Minden terhesség más. Már úgy értem emberen belül is. Mert ugye az elsőnél az ember ráér álmodozni, van idő jól kiszenvedni a hányingert, a refluxot, a csípő és hát fájdalmakat, lábdagadást és társait. Ha fáradt az ember ledől, alszik egyet, stb. A másodiknál ezekre nincs idő, na meg a rutin is már máshogy diktál. Most minden olyan sitty-sutty, nincs idő megállni mélázgatni. A pelenka csere-birkózás, főzés, gyerek hajkurászás, játszás, takarítás, vasalás közben lehet csak ábrándozni. Ha mocorog megállok, megsimogatom, egy pillanatra befelé figyelek, és már loholok is tovább. Így van ez, na de nem baj.
Egy dolog azért mégiscsak ugyanaz mint az első terhességnél. Illetve több is. Például:
most is, mint először behányok attól, hogy: pocaklakó. Pont olyan nyálas duma mint a "párom" kifejezés a férjre/feleségre. Brrrr. Az agyamra megy az a kérdés, hogy: "és hogy fogják hívni?" "...és miért így, miért nem inkább így:.." "Hogy van a kistesó??" Aztán, "te jó ég, mekkora a hasad!" "Nem akarsz leülni?" "Pihenj egy kicsit!" "...jajj, azt neked már nem szabad!!" ésatöbbiésatöbbi...
Viszont, ami öröm (nekem, mert amúgy is egy dömper vagyok mostanában), eddig mindössze 4 kilót híztam, amiből fél kiló körül van a Babuska, kb 1 kiló lehet a magzatvíz, plusz a méhlepény, plusz a ruha és cipő ami rajtam van mikor lemér a védő. (Nincs mérlegünk, és én így boldog is vagyok!) Szóval kb 1-1,5 kiló lehet amit magamra szedtem. Kb. Ami bánat (nekem), mert mind a fejemre ment...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése