köszönöm II. :D

 http://rastaszu.blogspot.com/2012/01/az-elso-level-valasz.html

Elrejtett a mamuszában egy kölesgolyót, amit én nem vettem észre, és ráadtam a mamuszt. Persze levette, mert nyomta a lábát, kivette a golyót, és jóízűen elfogyasztotta... fúújjj :)

Most nézem, hogy amennyiket mostanában írok, elég lenne nekem egy twitter is... pedig ma egész nap az új bejegyzést fogalmaztam fejben, jó hosszú is lett volna. Nem írom meg, mert a leány most, azaz fél11kor aludt el. Én meg dög fáradt vagyok. Bocs. Majd megírom a jövőhéten. Addig is olvassatok itt híreket: http://bgyarmat.com/

köszönöm :)

http://rastaszu.blogspot.com/2012/01/az-elso-level.html

Az Ata kezd átalakulni Anyává, igaz úgy mondja mintha Kabos Gyula mondaná, és inkább hangzik Ota-nak, enyhe 30-as évek orrhangjával, mint Anyának. Bezzeg az Apát kristály tisztán ejti...  :)

ott a nudli :)

nudli :)

Hogy hogyan lehet túlélni(nem megőrülni) a dackorszak beköszöntét? Az az igazság, hogy halvány lila fingom sincs nem tudom. Ha valaki tudja esetleg, nagyon kérem, mondja el!
-mondjuk vannak olyan pillanatok amik mindent visznek! Most például az jutott eszembe mikor a szőnyegen fekve énekelgette, hogy "anya, apa, anya, apa...". Vagy mikor ölelget és csókolgat, vagy mikor csak simán nagyon cuki. Na jó, mégis túlélhető.


(lepukkant, randa trampli, ez vagyok én)

20 óra 56 perc, és az apró még mindig a lakásban rohangál egy vajaskenyérrel a kezében/szájában. Apa gitározik. Enyhe csúszás van. Én meg alig élek. RAKENDROLL

Eszter úgy hiszi, hogy a palacsINTA valamiféle hINTA. Persze ettől függetlenül nagyon szereti. Aztán még szeretném nem mellékesen megjegyezni, hogy meg tudom perdíteni a levegőben a palacsintát, rettenetesen ügyes vagyok.

Eszembe jutott még egy párbeszéd Erzsi nénivel, mikor még Eszterrel voltam terhes:

E.:-Tudjátok már, mi lesz?
én:-Lány.
E.:-Lááány??? Nem baj, elsőnek jó az is! Oszt Miklós azé' örül???

Egy bácsikám, ki csősz volt, s

egész évben a varjúdombi

csőszkunyhóban lakott,

olyan mesét mesélt, amilyen

éppen, abban a percben eszébe jutott.

Az volt a jó, hogy élni kellett,

élni a sok szeszélyes mesét, így
csinált nékem hosszú orrot, kedvet
ahhoz, hogy éljek úgy, ahogy ő élt.
Mert ő volt, ő, meséje minden hőse,
a hónapok és magok ismerője,
kinek a Nap volt kalendáriuma,
Szél a nagyapja, Parázs meg a húga.

http://mese.tv/page/a_poruljart_varazslo

Rajzolunk, elvagyunk, aztán egyszer csak Eszter az egyik készen van a török basára rárikoltott, hogy "Ata, Ata!" Felismeréstől ragyogó arccal. Először kissé zokon vettem, mert hát na... de aztán folytatta: a nagy a hasára kezdett mutogatni, hogy "ott a baba!" "ott baba!" Majd kivette a ceruzát a kezemből, és a "hasamba" "belerajzolta a babát". Megdöbbentő jelen volt. Majd' leestem a székről ámulatomban. Ezzel a dologgal még elvoltunk egy ideig, rajzoltunk még egy török basát, vagyis Atát, berajzoltuk a babát is a hasba. Eltelt egy kis idő, rajzoltunk mást is, majd megismétlődött az egész a lap túloldalán. Még most sem térek magamhoz. Olyan jó dolog ez. Meg olyan nagy dolog. Szerintem. Nekem. Mondogatjuk már egy ideje, főleg mióta látni a pocin, szokta is simogatni, mondogatni, mutogatni, puszilgatni a hasat, de ez, így, valami nagyon más. Megdöbbentő, és megható egyben. na meg persze, az is, hogy olyan okos! Repes az anyai szívem...

(Azt bezzeg nem tudom (többek között) megértetni vele, hogy a lábam lökdösése, rángatása, cibálása, harapdálása, és a rajta lévő csüngés főzés közben nemcsak, hogy veszélyes, de borzasztóan hátráltató is, ergo később kap enni... Na ez, ez nem megy... :) )

Erzsi néni, a szomszéd: -Igaz a hír? mire én: a kisbaba? Erzsi néni:- Az! én: -igaz! Honnan tudja? Erzsi néni: -hát, beszélik a faluban...

Beilleszkedtünk, szóbeszéd tárgyát képezzük!


Továbbá: Már megint betegek vagyunk. Most én is. A szokásos vírusos torokgyulladással indítottunk, és most már inkább hörghurutunk van (én önmagam diagnosztizáltam, nem volt nehéz, ugyanaz a bajom, mint Eszternek). Már egy bő hete vergődünk. Öröm az ürömben, hogy Eszter torka már szép, az már rendben van, doktornéni ma mondta. Én viszont erősen fontolgatom, hogy elmegyek orvoshoz, mert inkább szarabbul (gyógyszerek alkalmazása kizárt), mint inkább jobban vagyok.

-Eszter, ne püföld a falat!
-Szuki az!

egy játéknyúllal csapkodta, való igaz...

terhesség hétről hétre, 10-11 hét

"A hányinger és a fáradtság jellemzi ezeket a heteket a legtöbb kismamánál. A has elkezd kigömbölyödni, de még leginkább csak a belek felfúvódásától (- egyenlő irdatlan sok fingás, ami már nem vicces, hanem inkább kínlódás, mondhatnám úgy is, hogy gáz...-) és nem a méhtől. A derékvonal lassan eltűnik..." hahaha

A cuki pocak úgyis szebb mint egy karcsú derék! :)

és ami a bébit illeti

"A kicsi magzati állapotba kerül. Átlagos mérete 27-35 mm és 4 gramm a súlya. Kialakulnak a pici ujjak. A szemhéjak elkezdenek összenőni és a 25-27 hétig úgy is maradnak. A külső nemi jellegek egyre jellegzetesebbé válnak. A fülek és a felső ajak elkezdenek kialakulni.A legnagyobb történés ezen a héten a farok eltűnése.

A szemben az írisz kezd kialakulni, a körmök is megjelennek a kezeken. A kicsi 7 gramm körüli."

Írország idő van :)

Olykor-olykor előfordul, hogy némely tárgyak megunják gazdáikat, és nemes egyszerűséggel odébb állnak egy szebb, jobb élet reményében. Elpárolognak, felszívódnak, olajra lépnek, köd előttük, köd mögöttük. Ez felettébb bosszantó jelenség, egész egyszerűen azért, mert szükségünk van rájuk. Könyörgöm kedves Függönykarnis Izé, és kedves Kártyaolvasó, gyertek haza!!!


(az utóbbi hiánya miatt nem bírnak felkerülni azok a csodás képek, amiket Micu készített minap. Eléggé kár!)

Mai feladvány (nehézségi fokozat 10) : rajzoljak mamátot.
Nagyjából mindent lerajzolok amit kér, szoktam is érteni mit szeretne, de ez, hát ez a mamátot kifogott rajtam. Milyen anya vagyok én, hogy nem értem a szavát...???