Az óvoda 7. napján, abból is a 3. FÉL napon: Megdorgálták, mert a fűbe akart pisilni. (Mint kiderült, azért, mert Máté is a fűbe pisilt...) Aztán, elásta Piri babáját a homokozóba, mert Máté el akarta tőle venni. A baj akkor volt, mikor nem találták, de végül meglett, és akkor az óvónéni elvette biztonsági okokból. Volt sírás bőven.

Gergő tapsol a reklámoknak :)

Köszönöm, kedves Dalai Láma!

"Akik ártani akarnak nekem, azok valójában tálcán kínálják a spirituális fejlődés legnagyszerűbb lehetőségét. Hiszen amikor összeakadok velük, természetes módon gyűlöletet és haragot érzek, és általuk esélyt kapok, hogy megtartóztassam magam ezektől az indulatoktól.
Ha mindig mindenki kedves lenne hozzám, soha nem lenne lehetőségem a türelem gyakorlására. Hiszen könnyű együtt érezni azokkal, akik jók hozzám, és akiket kedvelek, az igazi próbatétel az, amikor valaki ártani akar nekem, meg akar gátolni valamiben, elvesz tőlem valamit, vagy inzultál.
Ha az ilyen ember iránt is tudok szeretet érezni, az már előrelépés.
Ez az ember tehát lehetőséget ad a fejlődésre, és ezért hálával tartozom neki. Ilyen lehetőséget még Khenszur Thabkje Rinpocse sem tud nyújtani nekem a bölcs tanításaival, ezért az ellenségemet legnagyobb tanítómként kell tisztelnem."

/Dalai Láma/

Nagyon durván sok mindent nem írtam le/meg mostanság, és egy halom dolgot már nem is fogok. Nem lehet egyszerűen. Képtelenség, túl sok minden történt: olyanok, hogy szét lett verve a fürdő, és a kamra, a fürdőből lett fürdő, csak szebb és jobb(=álomszép) (mármint lesz, ha kész lesz ezer év múlva) a kamrából meg budi. Igen, így van, kamra nincs. Néha érzem a hiányát, de nem gáz, jobb a külön budi. Most még ezt hiszem (mert már mindegy). Aztán közben volt mindenféle kellemes, és roppant kellemetlen élményem is, hát azok elég durvák voltak. Aztán Gergő úgy 3 hete felállt kapaszkodó nélkül, majd lépett kettőt és eldőlt, ez így ment kb 1 héttel ezelőttig, és most meg már jár. Rendesen. Irányt is változtat, hihetetlen egy gyerek. Csak ámulok rajta. Például az pont a születésnapján volt, hogy Eszter adott neki egy darab papírt, amit természetesen összegyűrt, MAJD elmászott a kukához, megpróbálta kinyitni az ajtaját, és MEGPRÓBÁLTA KIDOBNI A SZEMETET! Teljesen megdöbbentem ezen a jeleneten. Olyan kis okos :) Aztán meg olyanokat is csinál, hogy játszik Eszter konyhájában, rendesen kavargat a lábosban kiskanállal, és megkóstolja, sőt, velem is megkóstoltatja amit főz. Szerepjátszik. Hihetetlen. Meg fogzik. Az meg kimerítő. Neki is, nekünk is. Amúgy az egy éveske majd' 10 kiló, hetvenvalahány centi, és 11 foga van. És természetesen még beszél is. A világon mindenkit Ajjiii-nak hív :) De van egy csomó szó, aminek vagy az elejét, vagy a végét mondja, pl.: do=dobni, da=labda. Hallózik a távirányítóval és a fülére teszi (vagy a feje tetejére). Mindent elmagyaráz valahogy amit szeretne, főleg ha kajáról van szó. Eléggé szeret enni :) Megmutatja hol van az orrom, a fülem, ha van kedve. Minden állatra azt mondja, hogy "vva", de dolgozom rajta, hogy mást is tudjon. Például a halat már tudja, hogy az nem azt mondja, hogy va, hanem hogy      .
Amúgy jó a humora is, mert ha pukizik vigyorog rajta.
Eszter meg hát, na, ő is elképesztő. Hihetelen jó fej, aranyos, kedves, imádja a Gergőt, Gergő is őt. Egyik este pl kifejtette, hogy ő mennyire szereti, hogy Eszternek hívják, nagyon szereti a nevét, meg magát, és persze azért szeret minket is, és hozzáteszi, hogy mi vagyunk a legjobb család a világon (szerintem is). De meg neki olyan szép göndör haja van, nem is engedi összefogni sose (mert akkor nem látni, hogy milyen).
Ma például ez volt: másfél órája győzködte magát, hogy megegye-e a tökfőzeléket, vagy sem (ha olyan a kedve akkor pont az a kedvence...): "Anyus, biztos vagy benne, hogy ez finom???" Na, hát ilyenek. Ilyenből sok. Írni kéne ezeket, mert néha sírunk a nevetéstől, olykor meg a meghatottságtól. Jobb lenne megörökíteni az utókornak mégis inkább. - hát, majd igyekszem...
Amúgy hétfőn kezdi az ovit, amit ő nagyon-nagyon vár, én meg totál kivagyok miatta. Már csütörtökön nekikezdtem szomorkodni, pénteken meg bömbizni. Erre az általános reakció az, hogy: "de hülye vagy!" Mivel kivétel nélkül mindenki ezt mondja, meglehet, hogy igaz, és tényleg kicsit túlzásba viszem a dolgot. Persze nem érzem így, de ha ti mondjátok... Mindenesetre lesz miről mesélni majd azt hiszem.
Mi, felnőttek is jól vagyunk, szerelem van. És ez pont elég is. Nem? :) A hülyeségekre, amik meg állandóan kizökkentettek mostanában, jó nagyon szarok (ez a terv).