Szilveszteri buli megbeszélés az urammal:

én: -van itthon pezsgő?
Micu: -nem tudom.
én: -vagy vegyünk inkább kölyök pezsgőt? Azt lehet, hogy meg is isszuk.
Micu: -ááá, nem kell.
én: - és fent maradunk éjfélig? Lesz a Kincs ami nincs.
ezt követően pukkadozó röhögésben törtünk ki (nem, nem valószínű, hogy éjfélig kihúzzuk, még saskabaréval sem)

10 hetes és egy napos, és 33mm, és láttam ahogy pulzál a szíve az ultrahangon, és hallottam is, és láttam még azt, hogy jár keze, lába, mozgatja az icuri-picuri fejét (még egyszer mondom, 33mm!). Nem nagyon lehet leírni az érzést ezek láttán, nem is próbálom. Igen, jön a kistestvér :)

marcipán karácsony

Eléggé sok helyre tervezem eljutni még a világban, de ma, miközben az ágyon hevertem hányingerrel viaskodva, az hasított belém, hogy az El Camino-t végig szeretném járni, ha a gyerekek már nagyobbacskák lesznek. Nyitok is egy befőttes üveget az apróknak (sok kicsi sokra megy alapon. Norvég útra pl egy tank benzinnyit összebefőttesüvegeztem, az nem is olyan rossz).

Visszatértem! Na jó, ez túlzás, csak egy darab babát rendeltek, és az is kifogott rajtam. Időben is és energiában is... De kész lett! Igaz, hogy utolsó pillanatban (bocsánat az illetékesektől emiatt), de elkészült. Naívan azt hittem, hogy a másféléves mellett egy darab nem gond, menni fog, de tévedtem. Csak akkor lehetett érdemi munkát felmutatnom, ha Eszter aludt. Tehát éjszaka. Na azért csinálgattam akkor is mikor ébren volt, és apja szórakoztatta, de az nem volt olyan sima ügy. Mert hogy kíváncsi, és nem lehet lerázni, és matat, jön, húzgál, rángat... És így lett az például, hogy az első baba-kezdemény a kukában landolt. Szegény. És így lett az, hogy ma éjszaka fél kettőkor esett ki a tű a kezemből. Volt egy-két holtpont, mikor majdnem azt mondtam, hogy bocsánat, de inkább veszek valamit, nem lesz meg, de azért na! Nehogy máááá!! Csak sikerült magam felszívni :) És most, hogy már kész, nagyon örülök, hogy nem futamodtam meg. Irtó jó érzés volt megint "alkotni" és gondolkodni, nem csak azon, hogy mi legyen az ebéd... Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy kipurcantam tőle (mostanában amúgy is totál ki vagyok nyúlva...), teljesen feltöltött! Jó volt. Élveztem. Most már sülhet a bejgli meg a mézes kalács. Ja, erről jut eszembe, hogy Rétságon nem lehet kapni rozslisztet, így nem tudom milyen lesz a finomlisztes változat, olyat még nem csináltam. 

csak mert cuki

csak mert szép

Egyre többen mondják mostanában, hogy "tiszta apja ez a gyerek", no de hiába, rám ütött. Ebben-abban. Például szeret porszívózni. Még jó. Mondom, hogy rám ütött. Mindig segít nekem takarítani, ami nagyon jó, mert cseppet sem hanem nagyon  hátráltat a munkában. Együtt sokkal jobb, szórakoztatóbb, hatékonyabb és vidámabb az egész. (Kb 2x 3x annyi idő, de hát nem is rohanunk sehová sem.) Ma például úgy csináltuk, hogy én haladtam szépen A-ból B-be, és ő jött a nyomomban A-ból B-be mind két kezében egy-egy keksszel, amit komótosan morzsolt szét a már tiszta szakaszokon. Aztán szereti még azt csinálni, hogy a porszívón lévő szabályozót tologatja ide-oda, ami azért jó (neki), mert így elérhetjük, hogy egyszer halk legyen, másszor pedig bazi hangos a gépezet. Jó móka még ki-be kapcsolgatni is, mert az is megy már, és a madzagot menet közben felcsévélni. És ha már mindezeket megunja, akkor kezébe veszi az irányítást ő maga, mert anyám mit tökölsz má' annyit??

Alapos is, benyúl a konvektor alá. Én olyan büszke vagyok! :)

reggeli szösszenet

Amíg én gyanútlanul (azért néha még amatőrként viselkedek, hogy lehetek má' gyanútlan??) tettem-vettem a konyhában, a majdnem húsz hónapos csöndesen (ez is. a csönd mindig gyanús!) reggelizett a hátam mögött. Egyszer csak megfordulok, és azt látom, hogy cuki kis kenyérgalacsinokat rasztásított a hajába, ellenben a virsliből (fifi)  alig fogyott. Tegnap este mostam meg a haját. Mindegy, lesz ma még abban a hajban az ebédből is, ez teljesen normális jelenség... ;)

Egy igaz történet Máté Sz. Zsófia tollából

2011 december tíz


Vasárnap este, kis banzáj Bali szobájában: Bali, Zsuzsa Mima, Eszter és én. (anyáék teszkóznak) Bálint elkápráztat a laptopjával, Eszter nagy örömére. Tesztkép: beállított portré, tolmácsi garázs mellett jobbról balra: Ata (kezében a miniEszter), Apa, Bandris, Alma, kutyó. Örömködés, Eszter belebújik, szinte issza a képet. Mima kérdi: Eszterkém, hol van Anya? csöpi: AAAAoooo! (kiskezével rámutat a helyes megfejtésre, Anyára:) na, ezen felbuzdul a kis csapat, kórusban: Eszter, hol van Apa?? Ismét nagy öröm, Eszter rámutat Micura. Kis gondolkodás, adu ász kérdés: Eszter, hol vagy te a képen? Kisgyermek töri a fejét...: ott! (és ennek rettenetesen örül, teliszájjal nevet, hogy az biztosan ő lesz:) hííí, az nem te vagy!!!! - kiáltunk együtt. Hogy hova mutatott? A kép bal szélén lévő kutyára... :)

most ilyen kedvem van http://www.youtube.com/watch?v=9TlBTPITo1I  és ennék egy lángost, tejfölöset, és lehetőleg Erzsi néni csinálja

Eszter és Marlene Dietrich

Egyszer kaptam nagymamámtól karácsonyra egy könyvet Marlene Dietrich életéről (ha valaki szeretné, neki adom), és ez a gyöngyszem Eszter kezébe került mikor apjával nézegettek újságokat, könyveket, hogy megkeressék bennük a babákat, néniket, bácsikat, egyéb ezt azt. Szóval mikor Eszter meglátta a borítóját, örömmel kijelentette, hogy a képen látható "valami" egy kutya! Felkiáltott, hogy "va-va"! Persze nagyon röhögtünk, és próbáltuk megmagyarázni, hogy az nem kutya, hanem néni. Szegény Marlene... 

Ma már ott tartunk, hogy ha meglátja, akkor azt mondja rá, hogy "néni, nem va-va" :) 

Annyira vicces egy gyerek :)

apa Eszternek: - Szép vagy!
Eszter apának: - köszi, apa!

Megvolt a baba-mama klub harmadik számú próbálkozása is, ez alkalommal a Mikulással együtt. (ez némileg ösztönzőleg hatott többekre is, már rendes létszámmal voltunk jelen.) Mi természetesen kicsit elkéstünk... úgy kellett kiabálni, hogy "várjatok, még ne menjen, még jönnek!!" :D
Eszter fél a Mikulástól. Igazából csak közelről. Na jó, persze kábé erre is számítottam azért. Ami vigasztal, más gyerekek is féltek (szegénykék) tőle. (és persze szegény Mikulás) Éppen volt egy csomó aranyos nagyi is a közösségi házban (valami hímző szakkörön), úgyhogy beugrottak megnézni ők is a Mikulást. Még jó, hogy ott voltak, mert kb csak ők tudtak Télapós dalokat :) Helyesek voltak nagyon ahogy énekeltek a Mikulásnak a gyerekek helyett. A mikulás botja volt a legbaróbb az egészben, egy megkurtított hokiütő :) (legalábbis annak nézett ki). Amit én persze fellöktem mikor odamentünk hozzá. Rém kínos volt, de bocsánatot kértem :) és a jóságos Mikulás megbocsájtott :)
Az összes gyerek messziről nézte, hogy ki a csuda ez itt? aztán persze oda lettek mind kényszerítve, de annyira végül nem  is bánták. Az egyik kisfiú önmaga biztatásául többször is megjegyezte, hogy "nem bánt" :) Mindenki kapott csomagot, még egy kis kínos ücsörgés, és hallgatás, próbálkozás énekre, de a nagyik már elmentek, úgyhogy a Mikulás elbúcsúzott. Különben is, ment a busza (valaki valami ilyet mondott...)  :)
Aztán a gyerekek tovább játszottak. Eszter először zavarban volt, aztán kezdett belejönni a társas érintkezésbe. Nem ment oda senkihez játszani, csak néha megtapogatott egy-egy gyermeket aki a közelében volt :) Szemmel láthatóan tetszett neki a nyüzsi, meg a sok gyerek. Majd legközelebb már bátrabb lesz. Gondolom.

Esze, vagyis Eszter. Így mondja Ő :)