Kicsit elégettem a sütőtökös pitét, ami miatt szomorkodom. Viszont bearanyozta a napomat, jobban mondva az életemet az, hogy a férjem azt mondta (persze már nem először), hogy én vagyok az első egyetlen igaz szerelme. Ez jobb még a nem elégetett piténél is. Szerintem. :) (jó ez a romantika dolog azért... :) )

Első frufru igazítás. Igazán jól sikerült... :D

Eszter ül az ölemben, és minden átmenet nélkül egyszer csak azt mondja, hogy
-egy, kattó

Tud számolni! Egészen kettőig!!! :)

Marha jó, hogy vannak mozgó árusok, lehet venni kenyeret, húst, vagy van már komplett mozgó abc is. Praktikus, ötletes. Viszont némelyiknek iszonyatos a hangja. A húsos legeslegrosszabb, rosszabb, mint a family frost. Egy nő iszonyatosan rosszul hangsúlyozva mondja be a következőt: Megérkezett, a Fülöp, mozgó, húsbolt.  Így, minden szó után vesszővel. Nagyon béna. Tovább már nem emlékszem a szövegre, ezen mindig kiborulok.

Míg Eszter aludt délután (háromésfélórát!), én elővettem a régi blogunkat, már ami megmaradt belőle. Egyszer csak fizetőssé vált a blogot fenntartó hely, így már nem is érhető el eredeti formájában. Kár. Olyan szép volt. Na meg persze azért is kár, mert rengeteg bejegyzés oda van. Illetve, ha kifizetnénk x összeget, újra elérhető lenne. Na majd egyszer.
De nem is ezt akartam, hanem azt, hogy ettől milyen nosztalgikus állapotba kerültem. Írország amúgy is megdobogtatja a szívem, és mosolyt csal az arcomra, de így, visszaolvasva az élményeket, hát, összeszorul a szívem. Akármilyen vacak is volt néha, akármilyen nehéz is, és néha ijesztő meg, meg bosszantó, szerelemmel gondolok vissza arra a pár hónapra. Csodaszép helyeken jártunk, csodajó dolgok is történtek ott. Az igazság az, hogy bármikor visszamennék, és nem csak nyaralni. Akár újra megpróbálni a szerencsét. Nem örökre, csak pár évre. Ott annyira más, és annyira békés volt minden. Nem minta itthon nem lenne békés, de azért visszahúz egy kicsit a szív...

Hook Head Lighthause
photo: Micu  

A mai nap első fele röviden és tömören: áááááááááááááááááááááááá
Nos, néha akadnak "nehézségek". A mai nehézségi fokozat 10-es skálán 8,5. Még jó, hogy a szeretettel nagy adag türelem is adatott, de azért feszegeti ám néha a határokat... :D Nem baj, ebből is tanultam. Illetve egy s másban  kicsit még tanácstalan vagyok, de majd mint minden új helyzetet, minden új tudományát (új tudomány az is, hogy öltöztetés közben elernyeszti magát, és így képtelenség ráadni a ruhát, miközben rólam már szakad a víz, mert én már felöltöztem a kinti sétához, hogy ne neki kelljen várnia rám beszkafanderezett állapotban) ezt is megtanuljuk. Előbb-utóbb. Remélem, hogy inkább előbb!

Ha bárki bármire ajándékot szeretne nekem adni, azt könyörgöm, innen tegye: http://www.skanditrend.hu/  :)
Nagyon köszönöm!

már megszoktam a ketyegést :)

Ma megkaptam (jelenlegi) álmaim óráját, már nagyon vártam. Nagyon. Erre meg megőrjít a ketyegése...

Ma, életemben először lenéniztek. Csókolommal évek óta köszönnek, az nem nagy cucc, már megszoktam. De hogy néni...

Eszter eldugta a fésűt. Na azért annyira nem húzom a haját...

a legújabb párizsi divat

Mai Eszter szösszenet:
az a bácsi nem apa (énekelve)

nem szeretem, hogy itthon vagyok hagyva...