Gergő teljesen azt hiszi, hogy azt játszom vele, hogy tárgyakat veszek fel a földről, melyeket elhelyezek mindenféle tárolókba, és neki az a feladata, hogy ezeket minél előbb elvegye onnan, majd szélsebesen elhajítsa. De pedig én csak rendet akarok rakni.
Gergő tud adni puszit: cuppant, majd bekapja az ember arcát :)
Gergő néha a halandzsába elbújtat már értelmes/érthető szavakat is: hóó=hol van?; ada=add ide!
Gergő mindig mosolyog, mindig kedves, és olyan szerelemmel néz, hogy attól el lehet olvadni.

Eszkábáltam a teraszra mindenféle rongyokból árnyékolókat, hogy ki tudjunk menni ebben a marha melegben is egy kicsit, ne legyünk mindig beszorulva vagy az eső, vagy a meleg miatt. (emiatt majd jól fog morogni az uram, mert elég cigányos lett, de nem baj) Eszter velem, Gergő a hálóban a kiságyban méltatlankodott, hogy ő kimarad a buliból. Megkértem hát Esztert, hogy kicsit menjen be hozzá, beszélgessen vele, hogy ne szomorkodjon. Nem nagyon akart, sokszor kellett kérni, mire beletörődött hangon, olyan tipikusan azt nem mondta, hogy: " Jóóól vaaan, megyek mááár. Gergő! Nem én vagyok az édesanyád!" - jelezve ezzel mindkettőnknek, hogy ez tökre nem az ő dolga... :)

Anya, Apa jóképű?

Nevet váltottam, mert az "úgy volt, hogy..." sosem tetszett, és ez az új cím jutott az eszembe egyik nap.

Földrengés utáni kérdések a 3 évestől: 

"Anya! Az anyukád szerinted nem ütötte meg a fejét a mennyországban?"
-Ma van az Anyukám születésnapja.

"Apa! A babahazámnak nem lett baja???"

-Anya! Többször ilyen nem lesz, ugye?

-Hát, remélem nem!

-Ne azt mondd, hanem azt, hogy nem lesz!