Azt még nem is meséltem, hogy valamelyik nap rámvágta az ajtót. Akadt némi nézeteltérés, és nagy durcásan berohant a szobába, és úgy rendesen rámvágta. Olyan jó mérgesen. Annyira kellett röhögnöm, de persze nem lehetett, kellő komolyságot és következetességet követelt az ügy.

Most különben eszik. Végre. Ma alig lehetett belekönyörögni egy kis ételt. Kint játszottunk, egyszer csak kimondtam azt a szót, hogy hús, és elkezdett befelé rohanni, hogy adjak neki husikát. Levágta magát a kanapéra, utasított, hogy kapcsoljak neki puccot (micimackó), és hozzak husikát. Bántam én, hogy tv-nézés közben eszik, csak egyen! Meg igyon!! Betolt egy szelet vajas kenyeret, 10centi uborkát, egy kis felvágottat, és kért még egy szelet kenyeret. Mikor végzett mondta, hogy kezet és fogat is most. Majd ivott saját önszántából, nógatás nélkül. Most boldog vagyok.