Egy bácsikám, ki csősz volt, s

egész évben a varjúdombi

csőszkunyhóban lakott,

olyan mesét mesélt, amilyen

éppen, abban a percben eszébe jutott.

Az volt a jó, hogy élni kellett,

élni a sok szeszélyes mesét, így
csinált nékem hosszú orrot, kedvet
ahhoz, hogy éljek úgy, ahogy ő élt.
Mert ő volt, ő, meséje minden hőse,
a hónapok és magok ismerője,
kinek a Nap volt kalendáriuma,
Szél a nagyapja, Parázs meg a húga.

http://mese.tv/page/a_poruljart_varazslo