Azt terveztem tavasszal, amikor a futás újra beindult, hogy majd a nyarat végig fogom loholni, és nyár végére lefutok valami tisztességes távot. Ebből az lett, hogy asszem, ha nagyon akarom, össze is tudom számolni, hogy a nyáron hányszor voltam futni. Egyszerűen nem tudott úgy működni, ahogy azt képzeltem. Vannak fontosabb dolgok, mint hogy anya szaladni menjen. Egy barátnőm, aki lefutotta a maratont fél évi felkészülés után, akaratereje, kitartása homlokon csapott: van egy másfél éves kisfia, sokat dolgozó férje, és mégis ment, így is. Akkor nekem is menne? No nem a maraton, meg azt se mondom, hogy a fél, de valami harapósabb mint mondjuk a legutóbbi majd' 7 kilométerem. Kb a duplája. Vagy ilyesmi. Szóval, hogy hogy kell ezt? Legyek határozottabb? Mert elszántnak elszánt vagyok, futni szeretnék. Elég elszánt vagyok? Hogy kell ezt úgy csinálni, hogy futni is tudjak, család is boldog legyen, én is boldog legyek, mindenki boldog legyen. Világ életemben olyan voltam, hogy mindenki más boldogsága érdekében háttérbe szorítottam saját magam. Én vagyok mindenben a legutolsó, beáldozom magam, hogy másnak jó legyen. Szóval nem tudom, hogy kell ezt nem így csinálni. Persze azért néha kiakadok, hogy most már én jövök, de akkor meg csak néznek rám, hogy ez mi? Eddig nem ez volt... Szóval egy mártír vagyok. Na de a lényeg: hogy akkor valaki mondja meg, hogy kell ezt csinálni! Futni szeretnék, mert szükségem van rá. Testnek is, léleknek is, agynak is. Ha futok jobb fej vagyok, türelmesebb, lazább, kedvesebb, kiegyensúlyozottabb. A futás az egy reset gomb az agyamban. Szóval elég fontos. A legutóbbi futás sikerélmény volt, és ezt ki akarom használni. Nem akarok nem futni. Nos?