Mások, hogy a bánatba csinálják?

De most komolyan! Olyan sokat gondolkodom azon, hogy jól csinálom-e? Honnan tudjam, hogy igen, vagy nem? Ki mondja meg? Majd Eszter huszonakárhányéves korában fogja a fejemhez vágni, hogy elcseszted anyám, vagy mi? Néha még azért megijedek. Az elején folyamatosan pánikban voltam, hogy mindent jól csinálok-e. Mindenért aggódtam, pl. nincs túl meleg, nincs túl hideg? Elég tiszta? Eleget evett? Jajj mi az a pötty??? Ja csak a kaja... Nem fázik meg? Meddig legyünk kint? Jajj, ma már érte elég inger? Mit egyen? Mennyit? Mikor?  Meg a többi tipikus hülyeség. Az ilyenfajta félelmek úgy múlnak, ahogy Eszter egyre nagyobb. Mostanában már, csak simán azon aggódom, hogy jól nevelem-e? Megkapja-e mindazt amire szüksége van lelki és szellemi fejlődéséhez? Én igyekszem, de jó ez így? Néha (sajnos csak nagyon néha) találkozom más anyukákkal és babáikkal, és olyankor tudok viszonyítani. Azt már tudom, hogy én valószínűleg kicsit túl aggodalmas vagyok. Vagy mások eszméletlenül lazák, ezt még nem tudom. De inkább én vagyok nagyon merev. Micu szerint is  így van. Például állandóan sterilen akarom tartani a gyereket (na jó, ez túlzás azért egy kicsit...), de már tudatosan megpróbálok figyelni erre. Már nem kapok azonnal agyvérzést, ha Eszter megfogja a macskát, vagy egy kutyát. Pedig nekem is volt mindig is állatom, amióta az eszemet tudom. Macskám, is kutyám is. Állandóan őket nyúztam, csókolgattam, cimbáltam jobbra, balra. Nem lett semmi bajom. Jó volt, boldog voltam. És erre, mit csinálok? A saját gyerekem betuszkolom hülye korlátok mögé, nehogy baja legyen. Persze az teljesen normális, és természetes, hogy óvom, ez így van rendjén, ezzel nincs is gond. Meg legyenek is korlátok, mert az is kell. De hol van a határ? Úgy értem az egészséges határ. És ki mondja meg mi az? Ő honnan tudja? Akárhogy töröm a fejem, mindig csak arra jutok, hogy én döntöm el. Mindenki maga dönti el. Jó, persze azért van egy társadalmi norma, egy alsó és fölső határ, ami között azért valahogy ellavíroz az ember, de azért na. Sok döntés, nagy felelősség.

                                                      Ő meg egy angyal...