Eszkábáltam a teraszra mindenféle rongyokból árnyékolókat, hogy ki tudjunk menni ebben a marha melegben is egy kicsit, ne legyünk mindig beszorulva vagy az eső, vagy a meleg miatt. (emiatt majd jól fog morogni az uram, mert elég cigányos lett, de nem baj) Eszter velem, Gergő a hálóban a kiságyban méltatlankodott, hogy ő kimarad a buliból. Megkértem hát Esztert, hogy kicsit menjen be hozzá, beszélgessen vele, hogy ne szomorkodjon. Nem nagyon akart, sokszor kellett kérni, mire beletörődött hangon, olyan tipikusan azt nem mondta, hogy: " Jóóól vaaan, megyek mááár. Gergő! Nem én vagyok az édesanyád!" - jelezve ezzel mindkettőnknek, hogy ez tökre nem az ő dolga... :)