Megvolt a baba-mama klub harmadik számú próbálkozása is, ez alkalommal a Mikulással együtt. (ez némileg ösztönzőleg hatott többekre is, már rendes létszámmal voltunk jelen.) Mi természetesen kicsit elkéstünk... úgy kellett kiabálni, hogy "várjatok, még ne menjen, még jönnek!!" :D
Eszter fél a Mikulástól. Igazából csak közelről. Na jó, persze kábé erre is számítottam azért. Ami vigasztal, más gyerekek is féltek (szegénykék) tőle. (és persze szegény Mikulás) Éppen volt egy csomó aranyos nagyi is a közösségi házban (valami hímző szakkörön), úgyhogy beugrottak megnézni ők is a Mikulást. Még jó, hogy ott voltak, mert kb csak ők tudtak Télapós dalokat :) Helyesek voltak nagyon ahogy énekeltek a Mikulásnak a gyerekek helyett. A mikulás botja volt a legbaróbb az egészben, egy megkurtított hokiütő :) (legalábbis annak nézett ki). Amit én persze fellöktem mikor odamentünk hozzá. Rém kínos volt, de bocsánatot kértem :) és a jóságos Mikulás megbocsájtott :)
Az összes gyerek messziről nézte, hogy ki a csuda ez itt? aztán persze oda lettek mind kényszerítve, de annyira végül nem  is bánták. Az egyik kisfiú önmaga biztatásául többször is megjegyezte, hogy "nem bánt" :) Mindenki kapott csomagot, még egy kis kínos ücsörgés, és hallgatás, próbálkozás énekre, de a nagyik már elmentek, úgyhogy a Mikulás elbúcsúzott. Különben is, ment a busza (valaki valami ilyet mondott...)  :)
Aztán a gyerekek tovább játszottak. Eszter először zavarban volt, aztán kezdett belejönni a társas érintkezésbe. Nem ment oda senkihez játszani, csak néha megtapogatott egy-egy gyermeket aki a közelében volt :) Szemmel láthatóan tetszett neki a nyüzsi, meg a sok gyerek. Majd legközelebb már bátrabb lesz. Gondolom.