Poika

... ami annyit jelent, hogy fióka. Finnül. És ez Eszter új beceneve is egyben. Mert hogy az apukája járt Finnországban, és látott sok szépet, fiókákat is, daruból. Nem mesélek helyette, mert az nem olyan.

Mi közben nyaraltunk egy kicsit Balassagyarmaton, és itthon. Jó volt. Jó hosszú... 

Poika meg közben csak nő, meg nő... Már egy óriás! Jön, megy, szalad. Dumál, dumál, dumál. Igaz még mindig nem nagyon érteni mit, de ő csak dumál. Szentül hiszi, hogy minden szavát értjük. És ettől így, még édesebb. Mondatokban beszél, nem csak úgy vagdalkozik a "szavakkal". Kérdez, mesél, panaszkodik, veszekszik. Néha már mondja, hogy aja. Azt hiszem, ez én vagyok, vagyis anya. Kizárólag olyankor mondja, ha valamit nem engedek neki, szóval ha veszekszik. Velem. Azt gondoltam, hogy ez majd csak kamaszkorában fog jelentkezni. Addigra legalább hozzászokunk... :) 

Szereti a hasát, de azt hiszem, ez látszik is rajta. Ma megevett ebédre egy kis tálka levest, sok zöldséggel, egy csirkeszárnnyal, majd egy kisebb adag krumplit, egy kis csirkecombbal. Csak úgy cuppogott a csonton. Nagy élvezettel tömte magába az ételt. Nem tömöm, annyit eszik amennyit kíván. Hát, van hogy ekkora a huzat... Máskor meg alig csipeget, könyörögni kell minden falatért. Gondolom ez normális. Nekünk sem mindig egyforma az étvágyunk. Szóval szerintem egészséges. :) Hála Istennek!

A halandzsa mellett, azért mond már érthető dolgokat is, például egy csomó állathangot tud. Persze csak a maga módján... A bárány például azt mondja eeee. A kutyát teljesen jól mondja, az a vuvu. A halacska a legjobb, tátog :). Ja, és az oroszlán, azt nem tudom leírni, de vicces. Morog, valami olyasmit mond, hogy rooaarr :) Nagyon jó fej! És az már most látszik, hogy nagyon jó humora lesz. És okos! Nagyon okos! Mindent megfigyel, utánoz. Látszik a kis fején, hogy mint a szivacs szívja magába amit lát. Tanul.  

Ha zene van, mondja, hogy tánc tánc, és táncol. Vagy csak dúdol, énekel. Az éneklés az nagyon édes. Olyan komolyan csinálja. :) Néha megpróbálom az ilyeneket felvenni, de amit a gépért nyúlok abbahagyja.Akkor is ha nem is lát. Megérzi, vagy nem tudom. Minden esetre érdekes. 

Hihetetlen gyors tempóban fejlődik. Nincs idő megszokni egy új állapotot, minden változik újra, megint többet tud, megint van valami új. Nagyon izgalmas dolog ez! Néha meg kicsit félős. Úgy értem, hogy ez azért szörnyen nagy felelősség. Mármint gyereket nevelni. Jól akarom csinálni. Okos, értékes, tehetséges, bátor embert szeretnék majd a társadalomba kiengedni. Iszonyú sok mindent kell figyelembe venni, sok mindenre kell gondolni. Persze az is lehet, hogy én aggódom túl, és nem is így van. Vagy még bele kell jönni? Lehet. Mivel gyorsan változik, nekünk is gyorsan kell alkalmazkodni az új dolgokhoz. Vagyis, nekünk is kell tanulni.

Fejlődünk, fejlődgetünk... :)