Nemtudommámit nem engedtem meg Eszternek (valószínűleg, hogy már megint mesét nézzen, vagy valami ilyesmit) mire ő: "Ezt nem hiszem el! Nem hiszem el!!" - közben lekönyököl a kis konyhájára, és a tenyerébe támasztja homlokát. Majdnem bepisiltem a röhögéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése