Délelőtt fél 10 körül
Eszter játszik, látszólag minden a legnagyobb rendben. Aztán egyszer csak hozzám bújik, bekapja a bal hüvelykujját, és jobb kézzel elkezdi morzsizni a fülemet. (fáradtság egyértelmű jele)
-Eszter te álmos vagy?
-bólogat =igen (az ingent még nem tudja mondani, ellentétben a nemmel, amit figyelemre méltóan jól használ. Nem mellékes, hogy ez volt az első szava kb. Egy időben fejlődött ki a szelektív hallással a szóhasználat.)
Elvigyelek aludni?
-bólogat
Fogsz aludni?
-bólogat.
-De Eszterkém, még 10 óra sincs. (11 és délután egy között szokott kipurcanni) Na jó, ha tényleg álmos vagy...

Lefeküdtem vele az ágyra, összebújtunk, és egy perc múlva már aludt is. Néha nem bírom követni... :)