Eszter és Alma sétálnak le a Dunához, Eszter Almának:
- én olyan izgatott vagyok!

Sétálunk Alma, Zsiga, Eszter, Gergő, Körte, és én. Körte elszalad messzire, nem is látjuk már. Eszter nekem:
- Anya, úgy aggódom Körtiért!!

Eszter a zacskóból szórja szét a túrót a földre, mert nem volt türelme megvárni, hogy valaki adjon neki. Közben sopánkodik nagyon:
- Anya! Anya! Félek, félek!!!!