Ül a földön, és azt énekli, hogy "tiritiri, nem fogad szót, tiritiri, nem fogad szót...", miközben többszöri határozott kérésem ellenére a gyurmát kézzel és lábbal a szőnyegbe dolgozza bele. És még ő mondja, hogy haragszik rám, mert nem engedem, hogy ezt tegye. "Anya nagyon haragszom rád. Szomorú vagyok! Hogy néz ki az asztal?" Mármint az az asztal, amit ő maga firkált össze. Én meg csak kapkodom a fejem, és megpróbálok nem nagyon röhögni ilyenkor.