Nálunk egy étkezés átlag fél óra. Persze attól is függ, hogy mi a menü. Ha leves is van, lehet, hogy picit több. Ma nem volt leves, csak sült krumpli, rántott husi, rántott gomba, kukorica saláta. Én szint időn belül teljesítettem, Eszter meg időn túl. Jócskán időn túl. Több mint egy óra volt a nem túl tetemes adag elfogyasztása. Annyit evett mint máskor szokott fele ennyi idő alatt. A kukoricát szemenként ette, nem vicc (mire végzett, jobb kéz mutató és hüvelyk ujja (felcsippentő ujjak) teljesen el volt már ázva, mintha a kádban ült volna egy órát). De nem is a kukoricán csúsztunk el ennyire, hanem azon, hogy folyamatosan nyomta a szöveget. Be nem állt a szája, mindent kommentált, mindig eszébe jutott valami felsorolni, kérdezni, közölni való. A legvégén már verseskönyvvel ültem mellette, és énekelni, szavalni kellett amit épp óhajtott. Aztán mikor már majdnem üres volt a tányér, lerúgta a zokniját, én letérdeltem, hogy ráadom, és ennél a mozdulatomnál rádőlt a vállamra, és csak úgy volt. Na itt kivettem a székéből, lecsutakoltam, lecseréltem a pulcsiját (ennyi idő alatt csoda, hogy csak a pulcsit zabálta össze...), vittem aludni. Ahogy elhaladtunk az asztal mellett, odavetett a tányérjára egy pillantást, és közölte, hogy ő még enne... De én már úgy elfáradtam az egyórás műsoros, dalos ebéd alatt, hogy már nem voltam hajlandó még leülni enni. Amúgy is biztos voltam benne, hogy jól van lakva, azért szépen betermelt egy jó adagot, na! Kb 3 perc alatt el is aludt. Sőt, még én is. Arra ébredtem, hogy leesik  mind két karom, úgy elzsibbadtam. Ha felkel, kezdjük előröl az uzsival.... :D :D