8:20: Eszter játszik a konyhájában:
-Anya kérsz teát?
-Igen, kérek!
-Anya, kérsz teát?
-Igen, kérek!
-Kérsz mézet?
-Kérek
-Kérsz mézet?
-Kérek!
-Kérsz mézet!
-Igen, kérek!
-Kérsz mézet?
 ...
-Eszter, főzöl egy borsófőzeléket?
-Aha! Kérsz mézet?

Jó hír, hogy a türelem tanulható, fejleszthető.


Mindig azt magyarázzuk neki, hogy a ceruzát ne vegye a szájába, főleg akkor ne, ha közben még járkál is. Persze nem szokta nagyon észben tartani, így ezért sokat szoktunk érte morogni. Erre ma mi történik: szedem össze a széthagyott cerkákat, közben telefonálok, és míg így el vagyok gondolkodva, a kezemben lévő ceruzát elkezdem rágni. Eszter ezt látja, majd rám szól: "Anya, ne vedd a szádba a zuzát*! " Azért csak megjegyezte, hogy nem szabad... (csak én nem)



*ceruza