Ma reggelt negyed 8kor riadtan ébredtem, hogy az uram elaludt. Noszogatom is, hogy keljen, mert el fog késni.  Eltelik 10 perc, füle botját se mozdítja. Noszogatom. Aszongya ő nem bír felkelni. De mondom elkésel, keljél! Nagy nehezen felkel, kávé, mosdás, öltözés, hallom, hogy veszi a cipőjét, elköszön, indul el. Majd visszajön: tudod hány óra van??? Háromnegyed HAT! Megnézem kicsit jobban az órát (halkan hozzáteszem, hogy messze van az ágytól, és kicsi...), tényleg annyi. Röhögve kimászom az ágyból. Röhögünk együtt. Pedig rengetek árulkodó jel volt a korai órára: 1. nem ébresztett az óra (ezt azzal nyugtáztam, hogy nem lett behozva a telefonja, az kelti fel) 2. a nap sehol, szürkület (azt hitte be van csak borulva) 3. Eszter még aludt (fél hét körül ébred, mellénk mászik és alszik még egy kicsit). Hát, ilyen egy figyelmes feleség... :)