A cipős szekrény zárjával kicsit megvágta az egyik ujját, még vérzett is picikét, jön mutatja:

-Anya! Elfirkáltam az ujjam, pirossal! Keressünk matricát! - mármint sebtapaszt. Egyik nap én is megvágtam magam, és nagyon tetszett neki a tapaszom (halacskás volt...), és be is kellett kötni a nemlétező bibijét. Most meg az igazit.

Másnap:

Négyvállra próbálta fektetni a macskát, amit a cicus ellenzett, jól megkaparta. Úgy rendesen most először, nem is értem, hogy eddig hogy nem... Kiabál nekem:

-Ata! Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon mekamot a cicaa! - egyébként nem olyan vészes, viszont fél óránként mutatja a bibit :) kis cukikám