Sétálunk, nézelődünk, megállunk megnézni a patakot is, aminek a teteje be van fagyva. Magyarázok, mutogatok, mire Eszter mély együtt érzéssel a hangjában megszólal:
-Fáj a patak!

Csóji Eszet, így mondja Ő. És mondja, hogy ÉN! :)