2011. augusztus 30., kedd

 Imádom nézni mikor alszik. Ilyenkor olyan, mint egy kis angyal. Feltöltődöm tőle. Segít túllendülni azokon a pillanatokon mikor éppen nem nevezném kis angyalnak. Mikor csupasz és csupa szaros  kakis popsival forog a pelenkázón, mert épp fontosabb dolga van, mint az, hogy én tisztába tegyem. Aztán vannak azok a pillanatok, mikor hozzám bújik, átöleti a nyakam és ad egy puszit. Na az a világon mindent megér! Majd eltelik kettő perc és belém csíp és meg is harap. Ő így fegyelmez engem :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése