Május 21-én G.J. férjhez ment, és ugyan ezen napon villám csapott a tévénkbe. Apától kaptuk, nagy volt és lapos. Másfél évet bírt ki nálunk. Már egész megszoktuk (megszerettük). Ma, augusztus 24. van, és a tv még sehol. Nincs kész. A szerelő nem csinálja. Pedig jó sokat kaszál(na) rajtunk, mert baromi drága megjavíttatni. Nem is éri meg, csupán azért tesszük mégis így, mert van biztosításunk. Őszintén szólva már unom a várakozást. Megszoktam már, hogy nincs, de azért néha nagyon tud hiányozni. Esténként például szörnyen. Amikor hulla fáradt vagyok, olvasni nincs erőm, de kedvem viszont ahhoz lenne, hogy csak bámuljak ki a fejemből a tévére. Azóta nem vasalok... (csak tévézés közben vagyok hajlandó, amúgy nagyon unalmas). Néha megnézek egy filmet a laptopon, de az nem az igazi. Erről jut eszembe! Nézzétek meg a Másik én, a Szellemíró (közepesen jó, de azért nekem tetszett), és A Világ nagy és a megváltás a sarkon túl ólálkodik című filmeket. Az utóbbi szerintem nagyon jó. Továbbá várok még filmajánlókat, mit érdemes megnézni.
(Hátha megszületik az első komment is...)
GéJé-nek pedig örökké tartó boldogságot, és minden földi jót kívánok ezúton is. Itt is.