Éppen főzöm az ebédet, mikor arra leszek figyelmes, hogy az én icipici babám az asztalról elemeli a kibontott kekszes zacskót. Tartalmát persze az egész konyha területén (most az egyszer örültem, hogy kicsi konyhánk van) szétmorzsolta, és vidáman benne hencsergett. Vettem egy nagy levegőt, és szépen összeszedtem a morzsalékot. Minden nap megdöbbenek azon, hogy már mekkora. Feléri az asztalt. Nem olyan nagyon sokára a kilincset is eléri.
Félek, nincs annyi kezem mint amennyire szükség lenne...pedig még csak egy darab gyerekem van.