Visszatértem! Na jó, ez túlzás, csak egy darab babát rendeltek, és az is kifogott rajtam. Időben is és energiában is... De kész lett! Igaz, hogy utolsó pillanatban (bocsánat az illetékesektől emiatt), de elkészült. Naívan azt hittem, hogy a másféléves mellett egy darab nem gond, menni fog, de tévedtem. Csak akkor lehetett érdemi munkát felmutatnom, ha Eszter aludt. Tehát éjszaka. Na azért csinálgattam akkor is mikor ébren volt, és apja szórakoztatta, de az nem volt olyan sima ügy. Mert hogy kíváncsi, és nem lehet lerázni, és matat, jön, húzgál, rángat... És így lett az például, hogy az első baba-kezdemény a kukában landolt. Szegény. És így lett az, hogy ma éjszaka fél kettőkor esett ki a tű a kezemből. Volt egy-két holtpont, mikor majdnem azt mondtam, hogy bocsánat, de inkább veszek valamit, nem lesz meg, de azért na! Nehogy máááá!! Csak sikerült magam felszívni :) És most, hogy már kész, nagyon örülök, hogy nem futamodtam meg. Irtó jó érzés volt megint "alkotni" és gondolkodni, nem csak azon, hogy mi legyen az ebéd... Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy kipurcantam tőle (mostanában amúgy is totál ki vagyok nyúlva...), teljesen feltöltött! Jó volt. Élveztem. Most már sülhet a bejgli meg a mézes kalács. Ja, erről jut eszembe, hogy Rétságon nem lehet kapni rozslisztet, így nem tudom milyen lesz a finomlisztes változat, olyat még nem csináltam.